S Z Á R A Z  M I K L Ó S  G YÖ R G Y:  RÉSEK, AVAGY NÉGYKÉZLÁB A MÖBIUS-SZALAGON
Sulyok Gabriella grafikusművész „Égi térkép” című kiállításához

Ezek a képek térképek. Úgy nézünk rájuk. A tájaikra. Fürkésszük őket. Bámuljuk, ahogy a vulkán kráteréből kicsordul a fortyogó magma. Itt-ott még fehéren világító, izzó patakokban csordul a láva – kohóban az olvadt fém. Másutt már csak a kihűlt bazalt izomkötegei. A vulkáni kő csomói és görcsei, az egykori örvénylés és fortyogás megdermedt bugyborékai.

Múlt és jövendő. Fent és lent. Kint és bent. Alul és belül. Grandiózus és parányi. Semmi sem állandó. Minden mozgásban van. Minden viszonylagos. Minden aprócska vonásnak, foltnak új és új jelentése van.

A felhők résein hold világlik, a mindenség dereng. A fagyöngy sötét ördögkereke lent, a malomtó vizében. Mint Fortuna kerekén, ismét fordul velünk minden. Ami lent volt, fölfelé indul, ami fönt volt, aláhullik. Csak a valószínűtlen ködök és párák – mondjuk a soproni Tómalom, a Fertő, a bibliai Sós-tenger vagy a Tigris és az Eufrátesz felett – állandóak. Minden más változik, bizonytalan. Még a fák is. Az égi fák.

(2003 – Örökmozgó Galéria, Budapest / kiállítás-megnyitó)